A Környezet és Egészség Bizottság ülése a Magyar Tudományos Akadémián

A TERMÉSZETI KATASZTRÓFÁKTÓL AZ EMBERI MIKROSZENNYEZÉS OKOZTA

LAPPANGÓ VESZÉLYEKIG

A Környezet és Egészség Bizottság ülése az Akadémián

A Magyar Tudományos Akadémia Környezet és Egészség Osztályközi Állandó Bizottsága (KEB, illetve Bizottság) 2022. június 9-én a fenti címmel tartotta tudományos ülését az MTA Székház Nagytermében. Az ülés társrendezője a Nemzeti Népegészségügyi Központ, a Magyar Környezetvédelmi Egyesület és a Magyar Polgári Védelmi Szövetség volt.

A programot Poór Gyula akadémikus, a KEB társelnöke nyitotta meg, aki bevezetőjében ismertette a májusi akadémiai közgyűlés legfontosabb eseményeit, és a KEB tagjaira vonatkozó releváns információkat. Így fájdalommal szólt Király Zoltán növénypatológus professzor eltávozásáról és beszámolt a KEB korábbi elnökének, Kovács Ferenc professzornak a születése századik évfordulója alkalmából májusban rendezett emlékülésről, illetve aktív tagunk, Németh Tamás, korábbi MTA főtitkár, hetvenedik születésnapja kapcsán szervezett talajtani agrárkonferenciáról. Ezután felolvasta Kosztolányi György, MTA alelnök, a KEB tagjának az ülést köszöntő levelét. Ebben a professzor a hivatalos elfoglaltsága miatti távolmaradása mellett arról írt, hogy a KEB sokéves, hasznos működését mindig a tudomány társadalmi szerepvállalásának gondolata hatotta át, melyet az MTA vezetésének 2019-es küldetésnyilatkozata is világosan deklarált.

A tudományos program első előadója Petrányi Győző akadémikus, a Bizottság elnöke volt, aki „Múltunk egyes környezeti eseményeinek hatása az emberiség életkörülményeire” címmel tartott nagyívű előadást. Áttekintette azokat a kiemelkedő környezeti katasztrófákat, melyek megváltoztatták a Föld felszíni sajátosságait és a légkör stabilitását. A jégkorszak például meghatározó hatással bírt a fajok, ezen belül az emberi faj, fejlődésére. A Mezopotámia területén virágzott ősi kultúrákat extrém szárazság és elsivatagosodás pusztította el, míg a Földközi-tengeri mínoszi civilizáció végét a Thera vulkán kitörése jelentette, melynek maradványa a mai Szantorini szigetcsoport. Az emberiség életkörülményeire globális hatással volt az indonéz szigetvilág két vulkánkitörése: a Samalas kitörése 1257-ben összefüggésben volt a London lakosságát tizedelő éhhalállal, míg a Tambora vulkán erupciója 1815-ben világszerte nyár nélküli évet eredményezett. Napjaink természeti katasztrófáinak sorából kiemelkednek a vulkánok vagy földrengések által elindított cunamik, gondoljunk a Dél-kelet Ázsiában történt 2004-es és 2011-es pusztításokra, melyek több százezer ember halálát okozták. A természeti katasztrófák gyakorisága kapcsán végzett irodalomkutatásról számolt be Teknős László PhD, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem adjunktusa. Megállapította ezek növekvő tendenciáit, előidéző okait és katasztrófavédelmi aspektusait. Mint tűzoltó százados külön szólt a tűzoltói vonulásokat szükségessé tevő szélsőséges időjárás-változásokról, és leszögezte, hogy Magyarország ezek tekintetében jelenleg a mérsékelten veszélyeztetett kategóriába sorolható.

A természeti katasztrófák után a további két előadás az antropogén környezetszennyezés egyes vonatkozásait tekintette át. Pirger Zsolt, a Balatoni Limnológiai Intézet tudományos főmunkatársa a Balatonból és vízgyűjtő területéről kimutatható humán eredetű gyógyszermaradványok élettani és ökofiziológiai hatásait elemezte. Elmondta, hogy ezek a szennyezések nanogramm/l (10-9) és mikrogramm/l (10-6) nagyságrendű koncentrációban részben a tisztított és tisztítatlan kommunális szennyvizekből, részben pedig a túrizmus szezonális túlterhelése útján jutnak természetes vizeinkbe. A tihanyi kutatócsoport által vizsgált 134 hatóanyagból 71-et mutattak ki különböző koncentrációban, ezek közül a legjelentősebbek a gyulladáscsökkentők (pl. diclofenac) és a hormonszármazékok (pl. progreszteron, ösztron), míg mások (pl. antiepileptikumok, antidepresszánsok, opiátok) alacsonyabb környezeti kockázati besorolást kaptak. A vegyületek hatásait gerinctelen vízi modellszervezetekben (pl. nagy mocsári csiga) analizálták, és celluláris illetve molekuláris szintű elváltozásokat detektáltak. A humán szervezetre történő hatásokról egyelőre még nem beszélhetünk. Végül Pándics Tamás, a Semmelweis Egyetem tanszékvezető docense, az NNK laboratóriumi főosztályvezetője és a WHO Environmental Health Task Force elnöke beszélt a makro-, mikro- és nanoszennyezők egészséghatásairól. Leszögezte, hogy az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés és a háztartások révén nagy mennyiségű mikro- és nanoműanyagok kerülnek a környezetünkbe, és ezáltal különböző utakon a szervezetünkbe. Ezek humán kockázatbecslésére kísérletes modellek születtek, melyek alapján a veszélyeztetettségünk fennáll, de jelenleg számottevő humán károsító hatásokról még nincsenek egzakt bizonyítékaink, ezek megítéléséhez hosszabb idő szükséges. Előadásában érintette a koronavírus örökítő anyagának szennyvizekből történő kimutatásának előre jelző szerepét.

A négy referátumot diszkusszió követte, ahol számos kérdésre kaphatott választ az érdeklődő hallgatóság. Poór Gyula üléselnök zárszavában kiemelte, hogy a természeti eredetű katasztrófáknál ezek egyre fejlettebb előrejelzése és a prevenció jelenthet segítséget. Az antropogén hátterű katasztrófáknál egyértelmű az emberi felelőtlenség és hanyagság szerepe, valamint az üzleti haszonszerzés és a természet leigázásának mindent felülíró féktelen ambíciója. Ferenc pápa Laudato si’ – ’Áldott légy’ kezdetű enciklikáját idézte, hogy a jövőben az emberiségnek az önpusztítás helyett a teremtett világ védelmét kellene preferálnia, amihez közgondolkodásunk mielőbbi alapvető megváltozására van szükség.

Prof. Dr. Petrányi Győző
akadémikus, egyetemi tanár
a KEB elnöke

Prof. Dr. Poór Gyula
akadémikus, egyetemi tanár
a KEB társelnöke