Globális klímaváltozás program

 

 

A klímaváltozás valószínűsége már a 20. század hetvenes éveinek elején előtérbe került. Az ENSZ Stockholmi Konferenciájának (1972) ajánlásai sürgették a további kutatásokat a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származó gázok környezeti hatásainak feltárására. Továbbá a szélsőséges időjárási eredmények okait és következményeit szintén megvizsgálandónak tartották. A későbbi évek mérési eredményei egyértelműen kimutatták,  hogy lassan, de észrevehetően növekszik a légkör CO2 tartalma és a Föld felszínének átlaghőmérséklete.

A 20. század nyolcvanas éveiben egyre több figyelmet fordítottak a lehetséges klímaváltozás okainak, lehetőségeinek feltárására. A tudósok véleménye megoszlott a tendenciák minősítésében. Természetesen senki sem vonta kétségbe a mért adatok (CO2 tartalom, átlaghőmérséklet) valódiságát. Sőt még abban is elég nagyfokú egyetértés volt, hogy a klímaváltozás korunk realitása.

A vita a körül csúcsosodott ki, hogy a változás most már meghatározott emberi tevékenység által kiváltott (antropogén jellegű) folyamat-e, vagy csupán egy természetes ingadozás része, ami korábban is előfordult már, de akkor még nem állt a világ közvéleményének figyelmében. Az ellentmondó vélemények elsősorban a globális felmelegedés körül rajzolódtak ki.

A környezetvédők és a politikusok egy része felkarolta a globális felmelegedés valószínűségét, mert valóban jelentős kockázatnak tartották a kialakuló légköri folyamatokat. A politikusok másik része (elsősorban az iparilag legfejlettebb országokban) nem merte, vagy nem akarta felvállalni azokat a gazdasági és társadalmi konfliktusokat, melyek a fosszilis tüzelőanyagok radikális csökkentése esetén jelentkeztek volna és ezért a tudományos kétségeket, bizonytalanságokat hangoztató szakértők véleményét erősítették fel.

Sajnálattal kell megállapítani, hogy az elmúlt 25-30 évben hiába került a globális klímaváltozás lehetősége az érdeklődés homlokterébe, az ünnepélyes ígéreteken és a jól megfogalmazott dokumentumokon kívül alig történtek tényleges intézkedések az üvegházhatású gázok kibocsátásának mérséklésére, illetve a tiszteletreméltó pozitív döntések hatását felülmúlta a Föld lakosságának növekedéséből és az energia felhasználás fokozódásából származó többlet emisszió.

A 21. század elején több mint 6 milliárd ember élt a Földön, akiket élelemmel, ivóvízzel, lakással és energiával kellett ellátni. A személygépkocsik száma felülmúlta a 600 milliót és mintegy 2 milliárd lakás számára kellett biztosítani az energiát vagy a fűtéshez, vagy a hűtéshez, illetve a mindennapi élelem elkészítéséhez.

Ilyen körülmények a Föld korábbi története során nem fordultak elő, ezért az antropogén hatások figyelembe nem vétele bizonyára módszertani és szemléleti egyoldalúságot tükröz. Ugyanakkor el kell fogadni, hogy a természetes éghajlati ingadozások nem csak a múltban, hanem a jelenben is befolyással vannak az egyes évszakok, évek, vagy többéves ciklusok időjárásának alakulására. (2007.)