MTA-MKvE – Tudományos konferencia 2018.

Az MTA Környezet és Egészség Osztályközi Állandó Bizottsága, a Megelőző Orvostudományi Bizottság és a Magyar Környezetvédelmi Egyesület közös szervezésében tudományos ülés került megrendezésre A magyar roma populáció egészségügyi, szociális és társadalmi jellemzői és a felzárkóztatás lehetőségei témakörben 2018. május 31-én a XV. kerületi Polgármesteri Hivatalban.

A tudományos ülést széleskörű érdeklődés övezte, amely megmutatkozott a hallgatóság és a magukat képviseltető szakmai, társadalmi és civil szervezetek számában is. A tudományos ülésen Hajdu László a XV. kerület polgármestere és Poór Gyula az MTA KEB alelnöke köszöntőjét és bevezető gondolatait követően öt előadás hangzott el. A tudományos előadások sorát Sándor János a Debreceni Egyetem egyetemi docense nyitotta meg a Telepeken élő felnőtt romák egészségi állapotának változása a Roma Integráció Évtizede Program időszakában Magyarországon című előadásával. Kósa Karolina a Debreceni Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára A mentális egészség egyenlőtlenségei társadalmi-gazdasági státusz szerint hazánkban címmel tartott előadást. Ezt követte Petrányi Győző akadémikus, az MTA KEB elnökének előadása Romák populációs genetikai egyedisége és az ehhez kapcsolódó csontvelő donor toborzás jelentősége témakörben.  

  

   

Kovácsné dr. habil. Nagy Emese PhD Hozott tudás és felzárkóztatás címmel tartott előadást. Az előadások sorát Németh Angéla alpolgármester A XV. Kerületi romák helyzete a Helyi Esélyegyenlőségi Program  tükrében előadása zárta. Az előadásokat követően a résztvevő hallgatóság köréből több hozzászólás, kérdés hangzott el.

A zárszóban a következő megállapítások, gondolatok kerültek kiemelésre. Kiderült az előadásokból, hogy a legnagyobb gondunk az, hogy igazából nem rendelkezünk elég információval egymásról. Az információhiány oka a szemléletbeli különbözőség, aminek változnia kell, mert ez az egymás iránti érdeklődést és a másik elfogadását is kizárja. Szükséges az információ növelése, ebben lépni kell. A másik kiemelendő, ami az első két előadásból egyértelműen kiderült, hogy a fizikai, az intellektuális és a mentális egészségügyet két fontos faktor dominálja és határozza meg, az egyik az anyagi helyzet, ami a Roma Integráció Évtizede alatt javult. Ennek sok komponense van, egyik fontos eleme a közfoglalkoztatás. A másik, ami sajnos egyáltalán nem javult, az a romáknak a képzettségi helyzete, sőt a romák képzettségi szintje relatíve csökkent, mert a többségi társadalomban nőtt. Amiben biztos, hogy nagyon nagy potenciál van és az egésznek az egyik kulcsa, az az iskolázottság javítása. Ha ebben nem lépünk, akkor biztos, hogy nem tudunk előre haladni. Nagyon fontos az oktatásról elhangzott előadás üzenete, amelyből kiderült, hogy a heterogén hátterű gyerekeknek a nevelése, képességfejlesztése csak személyre szabott lehet. Nagyon igaz a mottó Mindenki jó valamiben. Ebben a modellben fantasztikus az egymásrautaltság, az együtt dolgozás, a kooperáció szerepe. Közösséget teremtve lehet megtanulni a társadalmi szocializálódást. Kiemelt feladat a jövőre nézve az Információfejlesztés, az anyagi jólét megteremtése (amiben már elindultunk), és kiemelten az egyénre szabott oktatás. A nagy példakép mindezekben, ahogyan az Petrányi Győző professzor úr előadásában elhangzott, Habsburg-Lotaringiai József Károly főherceg, aki nyomatékosan felhívta kora közvéleményének figyelmét a cigányság sanyarú helyzetére, elmaradottságára, társadalmi kivetettségére. Embersége, jóindulatú segítőkészsége, anyagi áldozatai ma is jó példaként szolgálnak mindazok számára, akik a cigányság szociális és szellemi felemelésén kívánnak munkálkodni

Poór Gyula összefoglaló gondolatait Vokó Zoltán a MOB elnökének zárszava követte. Az elhangzottak alapján az egészségmegőrzésben az egyén felelősségén túl a társadalmi-gazdasági, szociális helyzet meghatározó szerepének, jelentőségének hangsúlyossága fogalmazódott meg. Az oktatáspolitika egyben egészségpolitikaként is felfogható, nem elkülöníthetők. Fontos a szemléletváltozás, amely szerint az egészséggel nemcsak az egészségügy foglalkozik, az előítéletességben is szükséges változás, ami a korai fejlesztésben alapozódhat meg.

Ünnepélyes napirendi pont zárta a tudományos ülést, amelynek keretében, Poór Gyula professzor, az ORFI főigazgatója, az MTA KEB alelnöke a Magyar Környezetvédelmi Egyesület kitüntetésében részesült. A környezettudomány megalapozásában, fejlesztésében kifejtett munkássága elismeréséül Kitaibel Pál Emlékérmet vehetett át.

        

Az ülésen elhangzott előadások kibővített összefoglalóit a Magyar Tudomány 2019. novemberi száma közli rövid bevezetés után:

„A magyarországi roma lakosság egészségi állapota évtizedek óta különösen kedvezőtlen. A kérdéskör megvitatása céljából az MTA Környezet és Egészség Osztályközi Állandó Bizottsága, a Megelőző Orvostudományi Bizottság és a Magyar Környezetvédelmi Egyesület A magyar roma populáció egészségügyi, szociális és társadalmi jellemzői és a felzárkóztatás lehetőségei címmel közös tudományos ülést szervezett tavaly a XV. kerületi Polgármesteri Hivatalban. Az ülésen elhangzott előadások kibővített összefoglalói által képet nyerhetünk a roma lakosság egészségi állapotának főbb jellemzőiről, illetve néhány sikeres kezdeményezés eredményeiről is.

Napjaink egyik legjelentősebb népegészségügyi kihívása kétségkívül az egészségben mutatkozó társadalmi egyenlőtlenségek mérséklése. A lakosság egészségi állapotában mérhető egyenlőtlenségek mélyen gyökereznek a társadalmi-gazdasági állapotokban és azokban a társadalmi strukturális tényezőkben (politikai berendezkedés, intézményrendszer, kultúra stb.), amelyek fenntartják ezeket. A magyarországi roma lakosság egészségi állapota évtizedek óta különösen kedvezőtlen, és elmarad a többségi társadalom nemzetközi viszonylatban egyébként is rossz egészségi mutatóitól. Ez a kedvezőtlen kép az egészségi állapotot közvetlenül meghatározó életmódbeli és környezeti tényezőkben is tükröződik, ahogy ezt az elmúlt évtizedek kutatásai világosan bemutatták.

A helyzet javítása nem tűr halasztást. A fentiekből fakadóan érdemi, lényegi változás csak széles körű, tudományosan megalapozott, kitartóan, következetesen, éveken-évtizedeken keresztül végigvitt társadalompolitikai, oktatási, foglalkoztatási, fejlesztési intézkedésekkel, programokkal lehetséges. Emellett az érintettek bevonásával kialakított és megvalósított, a hátrányos helyzetű, esetenként speciálisan a roma lakosságot célzó egészségügyi, egészségfejlesztési programoknak is van létjogosultságuk, de önmagukban nem elégségesek ahhoz, hogy tartós, nagy léptékű, a lakosság széles tömegeit érintő változást hozzanak.

A négy kiváló tanulmány ugyan csak egy-egy kis szeletét tudja megvilágítani az egészségegyenlőtlenségek és azokon belül a roma lakosság egészségproblémái témakörnek, de felhívják a figyelmet arra, hogy rendelkezésre állnak azok a tudományos eredmények, amelyekre támaszkodva ezen a területen fejlődést lehetne elérni. Mindnyájunknak van felelősségünk, kötelességünk abban, hogy végre megszülessen a közös társadalmi szándék, politikai akarat az érdemi cselekvésre egy egyenlőbb, igazságosabb társadalom felépítésére, amelynek nem jellemzője, hogy évtizednyi különbség lehet egy-egy gyermek várható élettartamában, attól függően, hogy milyen családba születik.”