Szemelvények
a Magyar Környezetvédelmi Egyesület által szervezett
Környezet- és természetvédelmi gyermek- és ifjúsági közösségek nemzetközi tapasztalatcseréken
elhangzott előadásokból
ADA – Természetbarát Kör
Tisztelettel és szeretettel köszöntjük a Magyar Környezetvédelmi Egyesület minden munkatársát, vendéglátóinkat és a tanácskozás minden felnőtt és ifjú résztvevőjét! Bácskából, a Tisza mellől, Adáról jöttünk, mindketten – Török Ádám és Kiss Adrianna – a Természetbarát Kör tagjai vagyunk. Felkészítő tanárunk Hodik Sándor.
„ a legtöbb ember elfelejtette, hogyan kell bánni az élőlényekkel,
rendszerekkel. És megint csak ez az oka annak, hogy az emberiség
ahol csak kapcsolatba kerül a természettel, pusztulással fenyegeti,
pedig benne és belőle él.”
(Konrad Lorenz: Mentsétek meg a reményt)
Kár szépíteni: az emberiség úgy jött létre, hogy nem sokkal a születése után szembefordult szülőanyjával, a természettel. Úgy is mondhatjuk, hogy néhány ezer éves történelmünk nem más, mint harc a természet ellen. E civilizációs folyamat napjainkra oda jutott, hogy ma legnagyobb gondunk a környezeti válság, azaz az ember és a természet közötti harmónia helyreállítása és hosszú távú fenntartása. Mára már nyilvánvalóvá vált, hogy egy teljesen új magatartásformára, szemléletmódra és természetkultúrára van szükség ahhoz, hogy elkerülhessük a környezeti katasztrófákat. Az a meggyőződésünk, hogy ezt csakis a természet, élményre épített megismerésével lehet elérni! Olvashatunk, nézhetünk csodálatos természetfilmeket, de a természetet megtanulni, megismerni csak a természetben lehet! Tartsatok velünk!
Annál is inkább, mert gyakran megtapasztaltuk már, hogy egy-egy vidék, a szülőföld természeti környezetét az ott lakók, a gyerekek alig ismerik. Ismeretlen a táj földrajzi és biológiai értelemben is. Nem ismerjük a településrészek neveit, a határrészek neveit, a szülőföld természeti kincseit …
Már nemcsak nagyobb településeink, de az apróbb falvak is küszködnek a környezetszennyezés, a köztisztaság, a vandalizmus problémáival. Mi az adai Természetbarátok azt gondoljuk, hogy ha valaki megismeri lakóhelyét, szülőföldjét, és ahhoz érzelmileg kötődik, szereti, akkor arra vigyáz is!
A Természetbarát Kör idősebb tagjai – ezek mi vagyunk – azt vállalta fel, hogy megismerteti fiatal tagjaival a lakóhely, a szülőföld környezeti értékeit. Ez azért is fontos, mert ma már a legfiatalabb korosztály csak ritkán láthat zavartalanul működő ökológiai rendszereket. Éppen ezért sokkal nehezebben ismerik fel a környezet károsítására utaló jeleket és a konkrét károsodásokat.
Ezért nagyon fontosnak tarjuk, hogy többször is eljuthassunk a még viszonylag háborítatlan és megőrzött élőhelyekre, ahol megismerkedhetünk az életközösségekkel és felfedezzük azok harmonikus működését. Az itt szerzett, érzelmileg is megalapozott ismeretek segítenek eligazodni a mesterséges környezet megannyi útvesztőjében.
A továbbiakban szeretnénk bemutatni szülőföldünk, Ada és kistérsége természeti értékeit, amelyek segítenek a környezetvédelmi ismeretek terjesztésében, és egy ökológiai szemléletű ifjúság nevelésében.
Ada község a Tisza folyó jobb partján, a bácskai oldalon fekszik. Neve török eredetű szó és szigetet jelent. Területe már az ősöket is vonzotta, mert talaja megfelelő lehetőséget nyújtott a megélhetéshez. Sokféle nép élt ezen a tájon, többek között trákok, hunok, szlávok és magyarok. Napjainkra csak magyarok és szerbek maradtak itt. Mi már hat éve járjuk Ada közelebbi és távolabbi tájait. Magunkról tudjuk, és meggyőződéssel valljuk, hogy a szülőföld szeretete nagyon-nagyon mélyen él bennünk, úgy kötődünk hozzá, mint fa gyökereivel a földhöz, és nem hagynánk el soha!
(A továbbiakban vetítettképes előadást tekinthettek meg a résztvevők többek között gombászásról; kagylógyűjtésről a Tiszaparton; a Felső-Tehénjárásról; a Kompjárásról – ami egy tölgyfasor; az Aranka folyóról, ami visszafelé folyik Hódegyházáig, amióta megépült – 26 éve – Törökbecsénél a keresztgát; a halastóról; a szélfogó akácsorról, ami a termőföldet védi az erős szelektől, hogy ne hordja el a fekete humuszt; az elhagyott téglagyári löszfalról a Bundzsák parton, amelynek apró üregei partifecskék és gyurgyalagok fészkeit rejti.)
„ És vevé az Úr Isten az embert és helyezteté őt
az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt. ”
Mózes első könyve, 2.15.
Köszönjük, hogy velünk tartottatok! Köszönjük a megtisztelő figyelmet!
* * * *
BÁCSFÖLDVÁR – Általános Iskola
A SÓSKOPÓ
Bácsföldvárról, arról a délvidéki, vajdasági településről érkeztünk, ahol a Tisza a legnagyobb kanyart írja, Szegedtől kb. 100 km-re délre.
A nevem Fehér Kálmán, nyolcadik osztályos tanuló vagyok, a társam, aki egyben a testvérem is, Fehér Szabolcs, hetedik osztályos tanuló. Köszönjük a meghívást.
Amivel mi most be szeretnénk mutatkozni, az a Sóskopó. Hol is találhatjuk ezt a gyönyörű tájat? A Sóskopó a Bánát szívében, Törökbecsétől kb. 6 km-re (Bácsföldvártól 15-16 km-re keletre), a bashídi és beodrai (Novo Milosevo) utak között terül el kb. 500 hektárnyi területen.
A vajdaságiak figyelmét a Sóskopóra a bácsföldvári Antal László preparátor hívta fel, aki sok időt töltött el itt, és hírül adta, hogy milyen változatos és érdekes a madárvilág. Az egyik legritkább faj a kékcsőrű réce. Ez nem más, mint állatföldrajzi érdekesség és ökológiai furcsaság. 1963-ban látta ezeket a furcsa kacsákat, emiatt nagyon sokan eljárogattak ide, de többé ezt a madarat nem látta senki. Helyette megtaláltak egy gyönyörű, állandóan változó tájat. Ezzel elindult a Sóskopó a hírnév felé. Évenként mi is kilátogatunk az iskolával. Fejlődéstörténetéről a környék domborzata tanúskodik. A mai puszta helye ősi Tiszameder, ahol a folyó természetes irányváltoztatása után állóvíz maradt vissza. Korábban Bánát a szabadon csatangoló vadvizek országa volt, ahol az elfelejtett nevű folyók hömpölygették a kárpáti hólét, így megőrizve édesvízi jellegét. A Tisza gátrendszerének kiépítése után a vízcsere lehetősége megszűnt és ettől kezdve a tóba kizárólag csapadék és talajvíz kerül, ahonnan a víz csak párolgással távozhat. Két lassú folyamat indult el, az elszikesedés és a kiszáradás, aminek eredménye a pusztai tájforma kialakulása lett. A víz elpárolgásával a felszíni sókoncentráció egyre nő. Jellegzetes szürke színűre változik a korábban sárga lösz, melyen csak olyan növényzet élhet meg, ami tűri a rossz vízgazdálkodást, a magas sótartalmat és a nagy hőmérsékletingadozást. Közben a vízfelület egyre zsugorodik, körülötte szélesedik a gyepszőnyeg. Az ilyen területeket nevezik a Bánátban kopónak. A hely, ahol nemcsak a talaj sós, hanem olykor a víz és a levegő is, a Sóskopó nevet kapta.
Ezen a tájon a történelmi múlt emlékei a népvándorlások koráig nyúlnak vissza. Akkoriban a Tiszántúl „Terra Barbaricum” volt, ahol Ázsiából érkezett népek laktak. Ők hozták az úgynevezett Pannon piramisok, a kunhalmok
építésének divatját. A Sóskopó körül öt halom van, amelyek, mint a bástyák veszik körül. A mai magas partok szántóin található rengeteg őskori cseréptörmelék is arra utal, hogy fontos társadalmi központ színhelye lehetett ez a táj. Mindenesetre, ezek az ősi halmok az egyetlen időt álló, emberi kéz formálta alkotás a Sóskopón, egyben a tájkép fontos alkotóelemei is. Néhány évszázaddal később az ide 5-6 km-re keletre lévő XI-XII. században épült aracsi bencés apátság monostora lett a vidék kultúrájának erős vára, egyben a legtitokzatosabb építészeti emlékmű a mai Vajdaságban. Hatalmas méreteivel még romos állapotban is fenséges látványt nyújt. Téglafalai, boltozatai magasan a terepszint fölé emelkednek, és messzire ellátszanak. A magyarországi művészettörténet az átriumos, háromhajós templomot a pécsi, kalocsai gyulafehérvári, esztergomi, azaz az első István kori székesegyházak, templomok sorába helyezi.
A befagyott Sóskopó kihaltnak tűnik, de a látszat csal, mert a környező nádasokban felfedezhetjük az igazi ősmocsarak különleges ékességeit, a csengő hangú barkós cinegét. A Sóskopót a gulipánok birodalmának nevezik. A hetvenes évek elején több száz volt látható. Ebben az időben a legnépesebb vajdasági fészkelő állomány volt itt. Azonban a szikes tavakra jellemző a változékony ökoszisztéma, a körülmények nem mindig egyformák, így „nem a madárnak van biotópja (élőhelye), hanem a biotópnak van madara” – nem a Sóskopó az ő birodalmuk, hanem csak a sekély vizű tavak és lapos fövenyek világa. Egyedül a só és a szél az, ami innen sohasem hiányzik. Csak addig látunk gulipánokat, míg a víz el nem tűnik, akkor más területeket boldogítanak jelenlétükkel. Innen éveken át hiányoznak, de nem halnak ki. A gulipán már áprilisban ott kaszálgat a tó sekély vizében, és amikor a víz elapad, kialakul a legjellegzetesebb arculat, az igazi kopó, amikor megjelennek a fészekaljak. A gulipán mellett a széki lile, piroslábú cankó, bibic, kormos cankó, havasi partfutó, gólyatöcs is megjelenik. Ezek a madarak valamennyien a földre rakják fészkeiket. A tojásaik színükkel teljesen beleolvadnak a környezetbe. Éjjeli tojástolvajok a sünök, a nappaliak az ezüstsirályok sokasága, és a dolmányos varjak. A sziki madártársulás tojásaira végzetes lehet egy nagyobb, kiadós zápor. Az ár gyorsan jön, gyorsan vissza is húzódik, és épp annyit töltenek víz alatt a tojások, hogy bezápulnak. Tavasszal benépesül a Sóskopó. Megszámlálhatatlan madárfaj látható. Az ornitológusok 200 fajta madarat ismertek fel ezen a területen. A széki lile is vígan táplálkozik, az ellenségektől biztonságban érzi magát a vízben. Keresi a megfelelő helyet a fészekrakásra. Tavasszal elsők között érkezik a bíbic, amikor sarjad a fű, a ködvirág. A bíbic a tojások megvédéséért ádáz harcot vív a betolakodók ellen. Példamutató éberséggel látja el az őrszem feladatát, nem késlekedik az esetleges veszélyt hangos jeladással világgá kiáltani, figyelmeztetve a többi madarat is. Szembe is száll az ellenséggel, mit neki réti héja csőre-karma, róka foga, ő van itthon, nála az önbizalom. A dankasirályok is csapatosan érkeznek, örömmel tollászkodnak. A szürkelábú cankó is elevenen mozogva keresi a táplálékot. A sziki üröm is kivirágzott, díszíti a tájat. A térség tavasz végén és nyár elején a leggazdagabb madárfajokban. Ilyenkor gyönyörködhetünk a különféle récékben, mint a tőkés réce, csörgő réce, vadréce, kanalas réce, nyílfarkú réce. Amikor bekövetkezik a nagy hőség, nappal, a délibábos messzeségben legelő nyájak és csordák látszanak. A madarak csak éjszakára látogatnak ide. A nyár egyik ékessége a sóvirág. Lilába borítja olykor a térséget. Találunk még székfűt, boglárkát, cickafarkot, sziki veronikát.
A Sóskopó ezerarcú. Nem minden évben virágzik a sóvirág, vagy a sziksó. Nem mindig ugyanazok a madarak jönnek vissza. Van olyan időszak, amikor nincsen napszítta, fakón sárguló puszta sem, helyette koromfekete, felégett a térség, ha néha tűzvész söpör rajta végig. Van időszak, amikor aszály pusztít. Nyáron nem lehet hinni a szemnek, amikor új csoda tárul elénk, a só-dér, az időközben kiszáradt tómeder sója, amit vad szelek szórtak szét a pusztán. Maga a meder, vakító fehér, határtalannak tűnő sivatag. Csak a só alakja változik. Lehet cserepes, kristályos, vagy lisztszerűen finom, porhanyós. Egyes helyeken látszanak a Sóskopó forrásai, két-három méter átmérőjű, kör alakú gyűrűk, ahol a talaj kissé besüllyedt. Rajta a centis vastagságú sóréteg, alatta híg szürkés pocsolya, élő sár. A szél rettentő erővel tud fújni.
Az ősz bekövetkeztével az egész térség a pozsgás levelű sóballától vöröslik. Ide társul még a sziksófű, bárányparé. Néhol találni ilyenkor sziki őszirózsát is. Ősszel megjelennek a nagy madarak. Néha egy hónapot is itt töltenek a darvak. A vadlibák pedig titokban járnak napnyugtakor. Tanújele, hogy itt voltak tömegesen (kb. három-négyszázan), az úszóhártyás lábnyomok sokasága. Egy kora hajnali felvételen a darvak száma meghaladja az ezret is, szépségükkel nem lehet betelni. Hallani a magasban repülő daru messze hangzó, zengő krúgatását, az alacsonyra ereszkedő csapat halk, gurgulázó beszélgetését. Látni lehet táncukat, gyönyörködni színeikben, mozgásuk kecses eleganciájában, egész lényük előkelő megjelenésében. Vidékünk legértékesebb madarai. A tájcivilizáció okozta változások miatt meglehetősen bizonytalan a jövőjük.
Elmúlt az ősz. Elmentek a vadrécék, vadlibák, darvak. Elment mindenki, elcsendesedett a táj.
Az ornitológusok rámutattak nemzetközi madárvédelmi szervezetekben is, hogy a Sóskopó specifikus, természeti, ökológiai kincs. Ritka madarak és növények egyik utolsó élőhelye a Vajdaságban, a madárvonulás fontos állomása.
Ezek az értékek veszélyeztetve vannak, ezért védeni kellene.
A veszélyforrások: – folyamatosan feltörik a legelőket
– felégetik a nádasokat
– a vadászegyesület tilalma ellenére vadásznak
– a szántóföldeken szétszórt mérgek tömeges pusztítása
– a botulizmus betegség megjelenése
- természeti csapások, jégverések
A megoldás az lenne, ha védett területté nyilvánítanák a Sóskopót.
Fehér Erzsébet
Fehér Kálmán
Fehér Szabolcs
BÁCSKATOPOLYA
ARCUS Környezetvédő Egyesület
Kmetykó Csongor és Sihelnik József, a Vajdaságból, Topolyáról érkeztünk. Ebben, az alig 20.000 lélekszámú városban sikerült megalapítanunk egy környezetvédő egyesületet ARCUS néven, amely már 14 éve működik. Sajnos, a tagjaink létszáma csak lassan növekszik. Eltökélt szándékunk, hogy megvédjük a természetet, és hogy fölhívjuk az emberek figyelmét a természet folyamatos pusztulására (nitrogéngyár). Mint általában az egyesületek nagy része, mi is folyamatos pénzhiánnyal küszködünk.
Idei tevékenységünk több irányba terjedt ki. Már az előző években beszámoltunk arról, hogy az utcai szemetesek közül csak itt-ott látni egypárat. A média segítségével sikerült felhívnunk a helyi vezetőség figyelmét arra, hogy ez jelentős probléma. Ennek orvoslására városszerte szemeteseket helyeztek ki. Több területrendezési akciót szerveztünk a Városi park területén, és a település határában található mesterséges tó környékén. Ezen akciókon nemcsak tagtársaink vettek részt.
Minden évben rendezünk a nagyobbaknak rajzpályázatot, a kisebbeknek pedig aszfaltrajzolást.
Mivel egyesületünk egyik fő foglalkozási területe a madarak megfigyelése és tanulmányozása, ezért róluk sem feledkeztünk meg. Összejövetelt tartottunk a madarak és fák napján, melynek keretében előadásokat is szerveztünk. Hogy minél több fészkelési lehetőséget biztosítsunk a madaraknak, a már kihelyezett odúk mellé még százat tervezünk kirakni.
Aki a testmozgást és a természetjárást egybe szeretné kötni, részt vehet kerékpártúráinkon, melyek során a környező természetvédelmi területeket keressük fel, mint például a Sóskopót, ahol a darvak dél felé vonulásukkor megpihennek, vagy a Ludasi tavat, ahol az ornitológus számára madárparadicsom található. Túráink során néha apró állatokba botlunk (egér, gyík, mocsári teknős).
Legismertebb akciónk a már hagyományos környezetvédelmi tábor, amit az idén a középiskolás korosztálynak szántunk. A résztvevők a szerzett ismereteket tanulmányaikban felhasználhatják. A táborba Magyarországról is érkeztek, így Püspökladányból, és Somoskőújfaluból a Somosi Kultúráért Egyesület tagjai, akiknek vezetői is hozzájárultak a tábori élet színesebbé tételéhez. A már hagyományos csoportok működtek, így a madarász, a rovarász, a növénytani és az ökológiai szakcsoport. Két új csoport is megkezdte működését: a vegyész és a madárökológus. A munkát egyetemisták irányították. A tábor utolsó két napján vetélkedőket szerveztünk, melyeken a táborlakók összemérhették ügyességüket és tudásukat.
A madárökológus csoport táborunkban egy új megfigyelési módszert alkalmazott a madármegfigyelés terén. Ennek keretében a madarak biodiverzitását szeretnénk felmérni.
A rovarász csoport a Topolyai-tó és környékének a rovarvilágát kutatja. A hangsúlyt a zengőlegyek és a lepkék tanulmányozására fektetjük.
A növénytani csoport különös figyelmet szentelt a környezetben előforduló védett növények megismerésére.
Az ökológus csoport munkájának elsődleges célja volt a tagok minél szélesebb körű természetvédelmi ismeretekkel való felruházása. A tavalyi tábor előadásaihoz képest az idén a fő hangsúly az ökológia helyett a természetvédelemre tevődött át.
A vegyész csoport a Topolyai tó vizének minőségét vizsgálta, ehhez felhasználták a közeli iskola kémiai felszerelését és laboratóriumát.
A madarász csoport munkáját szeretnénk külön kiemelni, mivel ez volt a legeredményesebb csoportunk. Célunk a Topolyai tó madárvilágának felmérése és bemutatása a diákok számára. Tanulmányoztuk fajösszetételüket és sokféleségüket. A megfigyelt madárfajokról bővebben szó esett a délutáni foglalkozásokon diaképek és könyvek segítségével. A terepmunkát a hajnali órákban kezdtük, mivel a madarak kora reggel sokkal aktívabbak. A tábor ideje alatt neves madarászok tartottak előadásokat. Megfigyeléseink során több érdekes és ritka madárfajt figyelhettünk meg, ezek közül több kóborlót, melyek csak átvonulnak vidékünkön, így a kanalas gém, fattyúszerkő, sárgalábú sirály, billegető cankó, stb.
A csoport a táboron kívül is működik. Folyamatos megfigyeléseket végzünk városunk és tavunk területén. A madarak védelmével is foglalkozunk, odúk kihelyezésével, etetésükkel próbáljuk segíteni túlélésüket.
Befejezésül ismertetjük néhány madárfajunkat:
Törpegém: A leggyakoribb gémfélénk, egyben a legkisebb termetű is. Mindenütt előfordul, ahol kisebb-nagyobb nádfoltok találhatók. Rejtőzködő életmódja miatt csak ritkán kerül szem elé, esetleg akkor, ha az egyik nádfoltból átrepül a másikba.
Fehér gólya: Vidékünk nem túl gyakori fészkelője, így sajnos városunkban is csak egyetlen pár fészkel. A fészkelő helyek hiányának orvoslására idén tavasszal öt fészekállványt helyeztünk ki városunk peremvidékén.
Vörös vércse: Vidékünk leggyakoribb ragadozó madara. Mezőgazdasági, és egyéb olyan területek lakója, ahol kisebb-nagyobb facsoportok, vagy régi tanyák vannak. Leginkább szarka és varjúfészkekben költ. Rágcsálópusztítása miatt megbecsült madarunk.
Gyurgyalag: legtarkább tollazatú madarunk, változatos színezetéről és jellegzetes röptéről könnyen felismerhető. E gyönyörű és kecses madár április végén érkezik vissza telelőterületéről, de már szeptemberben elhagyja hazánkat. Fészeküregét löszfalakba vájja, és ott neveli fiókáit. Étrendjén kizárólag szitakötők, méhek és más rovarok szerepelnek.
Jégmadár: A gyurgyalag mellett egyik legszínpompásabb madarunk. Környékünkön néhány pár fészkel a löszös partfalakban, hasonló módon, mint a gyurgyalag. Általában a kora reggeli és az esti órákban a legkönnyebb megfigyelni. Táplálékát apró halak képezik.
Feketerigó: Mindenütt előfordul, ahol megfelelő fészkelő helyet talál, így nagyobb kertekben, parkokban és erdőkben egyaránt fészkel. Rovarokkal táplálkozik, ezért nagyon hasznos madár.
Széncinege: Legnagyobb testű és leggyakoribb cinegefajunk. Mesterséges fészekodúinkban könnyen megtelepszik. Rendkívül hasznos, mert költési időben kizárólag rovarokkal táplálkozik. Télen az etető környékén rendszeres és gyakori faj.
Sárgarigó: Öreg állományú erdeink rendszeres fészkelője. Magasan a fák lombja között építi mesteri, kosár alakú fészkét, főként akácosokban. Tavasszal gyönyörű flótázásától hangosak az erdők. Fiókáit kizárólag rovarokkal táplálja. Hazánkban viszonylag gyakori fajnak mondható, Magyarországon idén az év madarának választották.
Meggyvágó: Vidékünk nem túl gyakori fészkelője, mert a sűrű lombú erdőket szereti, amelyekből nálunk hiány van. Nagy, vaskos csőrével feltöri a cseresznye maghéját is, hogy hozzájusson a magbelsőhöz. A téli hónapokban rendszeresen látogatják az etetőket.
Végezetül, köszönjük szépen a meghívást, és azt, hogy itt lehettünk.
* * * *
KIKINDA – Fejős Klára Általános Iskola
MÚLT – JELEN – JÖVŐ
Lőrinc Mónika és Kugli Kornélia, a kikindai Fejős Klára Általános Iskola tanulói vagyunk. Felkészítő tanárunk Cibula Eleonóra.
Kikinda történelme
Nagykikinda először 1423-ban Nagy kökény néven lett említve, mint Zsigmond, magyar uralkodó birtoka. Később a törökök hatalma alá kerül, ők birtokolják 1718-ig. 1774-ben Nagykikinda kiváltságos helyzetbe kerül a nagykikindiai distriktumban, melyet még kilenc településsel alkotott. Ezt a státuszt és privilégiumokat Mária Terézia császárnő rendeletével kapta. A distriktum 1876-ig létezett, amikor Torontál vármegyéhez csatolták. Nagykikindát 1893-ban várossá nyilvánították, ekkor 24500 lakosa volt. Az első világháború után egész Vajdasággal együtt a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz lett csatolva. A Nagykikinda elnevezést a város 1947-ig használta, azóta csak Kikinda.
Földrajzi helyzete
Kikinda egy észak-bánáti város 42600, a hozzátartozó településekkel együtt 68100 lakossal, a magyar-román-jugoszláv hármas határ közelében. A város az északi szélesség 45o30’ és a keleti hosszúság 20o30’ vonalán fekszik, 82 méterre a tengerszint felett. Kikinda egy tipikus alföldi város, megművelt földterületekkel és szórványosan kisméretű erdős területtel körülvéve. A Galacka folyó valamikor Kikindát szelte ketté, mára már csak a kiszáradt medréről tudunk, amit szennyvízlevezető csatornának használnak, amely helyettesíti a kiszáradt folyókat, ereket, patakokat. Legközelebbi folyóvízcsatornája a DTD (Duna-Tisza-Duna) csatorna.
Természeti kincs
– kőolaj – homok
– földgáz – kavics
– agyag – mezőgazdasági terület
Vajdaság legjelentősebb kőolaj és földgázlelőhelyei Kikinda környékén vannak. Ezen kívül jelentős agyaglelőhellyel rendelkezik, amit a kikindai Toza Markovic cserépgyár dolgoz fel. Sok mezőgazdasági területe van.
Kikinda vizei
A város és a hozzátartozó 9 falu a vezetékes vizet artézi kutakkal biztosítja 180-220 méter mélységből. Ez a föld alatti vízkészlet a Kárpát hegységről kárpótolja magát. Mivel a fogyasztás a pótlásnál nagyobb ütemű, félő, hogy Kikinda és környéke a becslések szerint 80-100 év múlva víz nélkül marad. Feltéve, hogy Kikinda legnagyobb ipari vízfogyasztói áttérnek a felszíni vizek használatára, akkor is csak 40-50 évvel lehet ezt az időt meghosszabbítani. Az ipar az elfogyasztott víznek 30-40 %-át használja. A víz csak alapos tisztítás és fertőtlenítés után alkalmas ivóvíznek, mindez sok pénzbe kerül. Kikindán eddig nem sikerült kiépíteni a víztisztító üzemet. A vízminőséggel kapcsolatos fő probléma az, hogy a víz humin anyagokat tartalmaz. Ezen szerves anyagokon elszaporodnak a baktériumok, ezért a vizet rendszeresen kell fertőtleníteni, hogy iható legyen. A klórral történő fertőtlenítéskor különböző, szervezetre káros anyagok keletkeznek. A problémát nehezíti, hogy a vízvezetékrendszer nagy része régi (kb. 60 éves), olyan szakaszokkal, ahol az üledék megreked. Kikindán sürgősen meg kell oldani a lakosság ivóvízzel történő ellátását.
A lehetséges megoldások a következők:
- Megépíteni a víztisztítót, ami először kiszűri a szerves anyagokat, és utána
fertőtlenít, ezzel párhuzamosan megtisztítani az üledéktől a vezetéket.
2. Egyéb megfelelő vízforrásokból biztosítani az ivóvizet, sajnos nálunk ilyen nincs.
- Palackozott ivóvízzel ellátni a lakosságot, a csapvizet pedig használhatjuk
egyéb célra (mosni, fürdeni, takarítani, locsolni stb.).
Az öntöde környékén az újvidéki Naftagas ez év elején kőolajfúrásokat végzett, ezzel veszélyeztetve ivóvízkészletünket. Nem sokkal később kényszerítették őket, hogy hagyják abba a munkát, mert a kőolaj átszivároghat, ezzel szennyezést okoz (30 évig ihatatlan lenne az ivóvíz).
Kikindán található geotermális vízforrás, amely 800-1000 m mélységből ered. A víz hőmérséklete a furat szájánál 60 oC, és alacsony az ásványi só tartalma. Jelenleg Kikinda környékén farmok melegítésére használják. Alkalmazni lehetne még üvegházak fűtésére, uszoda melegítésére.
Zöldövezetek
Az utcai növényzet rossz állapotban van. A fasorok vegyesek, rendezetlenek és az emberek nem viselik gondjukat kellőképpen. A rossz összetétel és a fasorok minősége miatt elmaradnak az alapvető védőfunkciók, melyek csökkentik a légszennyezést. Az elmúlt 2 évben, néhány utcában új utakat, járdákat építettek és bővítették a szennyvízelvezető-hálózatot. Emiatt minden fát és növényt kiszedtek, szerencsére az építkezés után új fákat és bokrokat ültettek, amelyek már rendezettebbek.
Levegő
A levegő minősége (mint fontos elem, feltétele az életnek) egyre rosszabb, védelméért jóformán senki nem tesz semmit. A levegő minőségének romlására kihatott az ipar, a közlekedés és az építőanyag-ipar fejlődése. A levegő tisztaságának védelme, a szennyeződések megelőzése hosszú távú feladat, melyet folyamatosan és alaposan kell végezni.
Talaj
Kikindának a környező településekkel együtt 23 típusú és altípusú földfajtája van. Egyik hozzátartozó falvában, Szajánban súlyos talaj- és levegőszennyezés történik, amelyet a tejgyár okoz azzal, hogy a tejsavat és a káros anyagokat, amiket nem tudnak hasznosítani, az út szélére öntik.
Turizmus fejlesztése
Kikindának sok szép régi épülete van. Köztük a városháza, a múzeum, a római katolikus és pravoszláv templomok, a szárazmalom. A városházát 1891 tavaszán kezdték építeni Balázs Ernő budapesti mérnök terve alapján. Az épület 1894-ben teljesen kész lett, ma is ugyanarra a célra szolgál. Az épületen található egy latin felirat: ATTENDITE! Jelentése: Jól gondoljátok át, ha döntést hoztok! (Döntés a városról valamilyen gyűlésen vagy tanácskozáson.) A múzeum (curia) 1839-ben épült és a nagykikindiai distriktum székhelyének, később királyi bíróságnak használták. Ma Kikinda kulturális történelmének székhelye, itt található a levéltár is, melynek termeiben kiállításokat, rendezvényeket tartanak. Kikindán 1847-ben 51 szárazmalom volt. Mára csak egy maradt, amely 1899-ben épült. Kör alakú, átmérője 18-20 m, teteje kúp alakú. Őrlésre egy nagy kerék szolgált, amelyet lovak húztak. 1 óra alatt kb. 30 kg búzát tudtak megőrölni vele. Ilyen malmokat a nagy zaj miatt csak a város szélére építhettek. Az első római katolikus templom földből épült 1760-ban a mai Fejős Klára általános iskola területén. Ez volt az első templom Kikindán és 20 évig állt. 1782 körül ugyanitt egy másik templom épült, keményebb anyagból. A mostani templomot 1808-ban kezdték építeni, 1812-ben lett fölszentelve.
Sportközpont (Jezero): A kis sportpályák, néhány nyitott medence, a sportcsarnok és a fedett medencék komplexuma több mint tíz hektáron terül el. Hogy még több program legyen, terveznek építeni szaunákat, dzsakudzit és jégkorcsolyapályát.
Jelenleg Kikindán két olyan iskola van, amelyben a tanítás magyar nyelven folyik, a városban működik az itt élő magyarság kulturális egyesülete, az Egység. E kultúregyesület színházának előcsarnokában az idén, szeptember 20-án Kossuth Lajos születésének 200. évfordulójára emléktáblát avattak.
A Szeged-Kikinda-Temesvár vasút kiépítése a gazdaság fellendülését segítené.
* * * *
OROSZLÁNY
A Ságvári Endre Általános Iskola tájékoztatója az MKvE által szervezett Környezet- és Természetvédelmi Ifjúsági Közösségek 2002. évi nemzetközi tapasztalatcseréjére
Az oroszlányi Ságvári Endre Általános Iskolából érkeztünk. Természethez fűződő ismereteinket a tanórákon kívül szakkörön, kirándulásokon, nyári táborozásokon gazdagítjuk.
Nyaranta az ország különböző vidékeit látogatjuk meg. Voltunk már Kisszékelyben a Tolnai-hegyháton, az ország legkeletibb részén Garbolcon (két alkalommal), majd az ország nyugati csücskében, az Őrségben néztünk körül.
Az idén a Velencei-tóhoz közeli Seregélyesen volt a táborhelyünk. A Velencei-tótól kerékpárral utaztunk tovább, a környék bejárását is így oldottuk meg.
A Pelikán-ház volt a szálláshelyünk az Elza-majorban. Itt lovagoltunk, esténként pedig előadásokat hallgattunk csillagászatról, madarakról, illetve vetélkedtünk. Szemben a Dinnyési-fertő terül el, ahol meglátogattuk a gyűrűző tábort. Segíthettünk a hálóba akadt madarak kiszabadításában, ismereteket szereztünk a madárgyűrűzés fontosságáról és módszereiről, végül szabadon engedtük a madarakat.
Seregélyesen először a kastély kertjét néztük meg, a tájházban lakodalmas fazekat, vajköpülőt, mángorlót figyelhettünk meg. Ez utóbbi a vasaló őse. A tisztaszobában a menyasszony kelengyéjét láthattuk. Megtudtuk, hogy hétköznap kékfestőben, ünnepnapokon fekete-fehérben jártak az itt élő emberek. Meglátogattunk egy falusi udvart, ahol kecske, kutya, kacsa, páva, nyúl, gyöngytyúk, bárány is volt, az állatokat meg is simogathattuk.
A kézműves foglalkozáson gyöngyöt fűztünk, a körmönfonással és a csomózással ismerkedtünk. Itt készültünk a Velencei-tavi kenuzásra. A nádasban szűk ösvényen haladtunk. Láttunk szárcsát és búbos vöcsköt, megtapasztalhattuk a „mocsárgáz” illatát.
A csókakői várat egy akadályversennyel vettük be.
Gánton a Bauxitbányászati Múzeumban vágatbiztosításokat, szállító- és rakodógépeket, jelzőberendezéseket láttunk, megismertük a bauxitbányászat történetét. A gánti barlangba akkumulátoros lámpákkal, kúszva-mászva jutottunk be. Kezdetben sokan féltek, de mindenkinek nagy élményt jelentett.
A Velencei hegységben túráztunk, az ingókövek megfigyelése volt a cél. A hosszú gyaloglás közben gyakran szederrel frissítettük magunkat. Ismerkedtünk a talajvizsgálat módszereivel, vízvizsgálatot, zuzmómegfigyelést végeztünk. Egy este kipróbáltuk, hogy akkor se halunk éhen, ha mi főzünk, a paprikás krumpli jól sikerült. Nyári táborainknak nagy sikere van. Ezt mutatja évről-évre gyarapodó csapatunk.
A kisvízfolyások vízminőségi vizsgálatát az idén is folytatjuk. Oroszlány területén három kisebb patak folyik keresztül: a Labanc-patak, a Kertalja-patak és a Svandabergi-patak. Mindegyik patakon 2-2 mérőpontunk van. Havonta végigjárjuk a mérőhelyeket, ahol kémiai vizsgálatokat is végzünk egy kis laborral. A patakok vas, klorid, foszfát, ammónia és oldott oxigén mennyiségét tudjuk figyelemmel követni. Megmérjük a víz mélységét, átláthatóságát, kémhatását, hőmérsékletét. Eredményeinket egy adatlapon rögzítjük, és megküldjük a Magyar Környezetvédelmi Egyesületnek és az Által-ér Szövetségnek. Patakjaink élővilága igen gazdag, rendszeresen megfigyelhetünk molnárkát, tegzes lárvákat, háton úszó poloskát, vízi skorpiót, temérdek közönséges bolharákot, szitakötő lárvát, tányércsigát. Annak ellenére így van ez, hogy a lakosság teledobálja szeméttel a patakmedreket. Ezt a vízi élőlények még túlélik, de a szennyvíztisztító utáni mérőponton a vörös árvaszúnyog lárván kívül semmilyen élőlényt sem tudtunk megfigyelni. Azon leszünk, hogy erre felhívjuk az illetékesek figyelmét.
Vetélkedőkön, versenyeken is rendszeresen részt veszünk. Nem régen a Duna-Ipoly Nemzeti Park 5 éves fennállására oldottunk meg feladatokat.
Egy tanösvényt is fel kellett keresnünk. Így jutottunk el az Esztergom közelében található Sátorkő-pusztai barlangba. Kötél és létra segítségével jutottunk le a mélybe. Csodás gipszkiválásokat figyelhettünk meg, és ihattunk a barlangban fakadó tiszta vizű forrásból. A felszínen is megfigyelhettük a többszöri hévízfeltörés munkájának eredményét. Egy így létrejött gömbfülke.
A fokozottan védett Nagy-Strázsa hegyen libasorban gyalogolva haladtunk át és figyelhettük meg a növényzetet. Így jutottunk el a Kis-Strázsa hegyi tanösvényhez. A hegynél folyam és hegyvidék találkozik, hegylábi és homokvidékre jellemző fajok elegyednek. Az eligazodást kis táblák segítették, melyek segítségével megismerhettük a növényvilágot.
A tanösvény mellett egy múzeum is működik. Itt lehetőség nyílt azon fajok megfigyelésére is, amiket terepen nem láthattunk.
A kirándulás végén egy csoportkép készült a szakkör tagjairól.
Köszönjük a figyelmet és a lehetőséget, hogy részt vehetünk ezen a rendezvényen.
Felkészítő tanár Szemánné Dubovinszki Andrea.
* * * *
SEGESVÁR
Aurel Mosora Állami Gimnázium
Miklós Tihamér és Koncz Zsuzsa, a segesvári Aurel Mosora Állami Gimnázium tanulói vagyunk, az Apor Vilmos cserkészcsapat természetvédelmi tevékenységéről számolunk be. A békák vonulásakor részt veszünk a mentési akcióban, pl. átsegítjük őket a vonulást keresztező műúton. Most a kétéltűek, pontosabban a békák életét mutatjuk be.
Az erdei béka (Rana dalmatina) szaporodása és populációmérete egy Segesvár melletti közel természetes élőhelyen
A kétéltűek csoportjába tartoznak a békák, gőték, szalamandrák. Testhőmérsékletük változó, nagymértékben függ a környezetüktől. Életciklusuk bonyolult, vízi és szárazföldi élőhelyekhez kötött: petéiket a vízbe rakják, a petékből kikelő lárvák (a békák esetén ebihalaknak nevezik őket) a vízben élnek, majd egy bizonyos idő eltelte után testük átalakul és áttérnek a szárazföldi életre (a folyamat neve metamorfózis). Nagyon sok kétéltű életét a szárazföldön tölti, csupán a szaporodási időben mennek be a vízbe. A szaporodás a mérsékelt égövi fajoknál tavasszal következik be, és bizonyos fajok esetén nagyon látványos, a békák tömegesen hagyják el a telelőhelyeket, és a vízbe vándorolnak. Ezt a minden tavasszal lezajló jelenséget nevezik tavaszi vándorlásnak.
Napjainkban a kétéltűek világszerte pusztulóban vannak. Gyors eltűnésük oka sok esetben rejtélyes, de mára egyértelművé vált, hogy a globális fajpusztulást jelzik, melynek elsődleges oka az ember. A kétéltűeket pusztító okok között fontosak a szárazföldi és vízi élőhelyek tönkretétele (pl. intenzív mezőgazdasági munkálatok, vizek lecsapolása), a terület feldarabolódás (amelynek egyik oka a telelőhelyeknek a szaporodási helyektől való „elszigetelése” l az autóutak által járványos megbetegedések, szennyezésstb. Ugyanakkor az is kiderült, hogy a kétéltű populációk mérete (az egyedszám) nem állandó, hanem időben változik, évről-évre. Ahhoz, hogy megtudjuk, időben mennyire állandó a populáció, hosszú távú, többéves vizsgálatokra van szükség.
Jelen dolgozatunkban egy hosszú távú (6 éves) vizsgálat eredményeit mutatjuk be, egy állandó vízben (tó) szaporodó kétéltű populációra vonatkozóan. Az évente szaporodó populáció nagyságát a nőstények által lerakott petecsomók megszámlálásával becsültük. Adataink nem teljesek, ugyanis ehhez a teljes populáció összes egyedét be kellene fogni (hímeket és nőstényeket egyaránt), ami jelen körülmények között lehetetlen lett volna. Kutatások szerint egyetlen nősténybéka egy évben egyetlen petecsomót rak le, így a petecsomók megszámlálásával az adott évben szaporodó nőstények számát tudtuk meg. A nőstények száma egy populációban fontos, mert meghatározza életképességét. Közismert, hogy a szaporodó (a tóban lévő) hímek száma 3-4 szerese a nőstényekének.
A peteszámlálásban az Apor Vilmos cserkészcsapat tagjai vettek részt kisebb nagyobb rendszerességgel az évek során.
A terület rövid leírása
A tó (2,7 hektár) Segesvár délnyugati részén fekszik, a hetvenes években keletkezett a Nagy Küküllő szabályozása során. Ökológiai szempontból különösen értékes területen fekszik, mert viszonylag kis területen (7 hektár) három ökoszisztéma található: folyóvízi, állóvízi és lombhullató vegyeserdő. A tó, az erdő és a folyó között található, kb 400-600 m-re az előbbitől, 100 m-re az utóbbitól. A környéken ez az egyetlen szaporodóhely a kétéltűeknek, az erdőben csak időszakos vizek vannak, a Küküllő a nagy sodrás miatt alkalmatlan. A tó 11 kétéltűfaj számára biztosít szaporodási feltételeket (Romániában 20 faj él), egy év folyamán több mint 50 madárfaj figyelhető meg a területen.
A Segesvár melletti tóban látott kétéltűek száma. Az egyedszámot a hallott, látott egyedek, vagy a petecsomók száma alapján adtuk meg. A megadott értékek a populáció méretének alsó határát adják meg.
Magyar név Latin név Évente látott átlagos egyedszám
1. Erdei béka Rana dalmatina 417 petecsomók alapján
2. Gyepi béka Rana temporaria 60 petecsomók alapján
3. Mocsári béka Rana arvalis 5 petecsomók alapján
4. Tavi béka Rana esculenta complex >500 hang alapján
5. Sárgahasú unka Bombina variegata 12 felnőtt egyedek
6. Barna varangy Bufo bufo 840 vándorló egyedek számlálása
7. Zöld varangy Bufo viridis 2 hang alapján
8. Barna ásóbéka Pelobates fuscus 2 hang alapján
9. Levelibéka Hyla arborea 70 hang alapján
10. Közönséges gőte Triturus vulgaris >100 felnőtt egyedek
11. Pettyes gőte Triturus cristatus >150 felnőtt egyedek
Módszerek
Módszereink évente azonosak voltak: többszöri kijárással évente megszámoltuk a lerakott petecsomókat, lejegyezve az első és utolsó megjelenését. Így alkottunk képet a szaporodási idő hosszáról. Több esetben lejegyeztük a petecsomó mélységét, valamint a víz mélységét is az adott pontban. A petecsomókban található peték számát közvetett úton próbáltuk becsülni, azáltal, hogy megmértük a petecsomó térfogatát, megszámoltuk 20 ml-ben a peték számát, majd a kapott értéket átszámítottuk a teljes petecsomóra.
Eredmények
Az évente lerakott petecsomók száma átlagosan 416 (szélsőséges értékek: 233-581), de elég nagy ingadozásokat mutat. Az éves ingadozások ellenére a populáció stabilnak mondható. A vizsgált területen az erdei békák szaporodása március első napjaiban kezdődik és április elejéig tart, átlagosan 28 napig.
Az erdei béka petecsomók száma, és a szaporodási időszak hossza
Év Szaporodás időtartama Petecsomók száma Terepnapok
(Elpusztult petecsomók) száma
1997. III. 24.-IV. 6. (14 nap) 408 (-) 8
1998. III. 5.-IV. 4. (31 nap) 233 (-) 13
1999. III. 5.-IV. 1. (28 nap) 536 (-) 6
2000. III. 7.-IV. 8. (31 nap) 581 (234) 6
2001. III. 4.-III. 21. (18 nap) 376 (86) 18 2002. II. 28.-III. 31. (32 nap) 368 (114) 11
Figyelemreméltó, hogy az utóbbi három évben elég sok petecsomó elpusztult. Nem tudjuk, a nagy petecsomó pusztulás milyen hatással lesz a populáció életére, jövőbeni vizsgálataink valószínű választ adnak a kérdésre. Ugyanakkor azt sem tudjuk még, mi okozza a peték pusztulását (elfehéredését), de számba jöhet a fagyás és a gombás fertőzés okozta pusztulás, ez utóbbi igen gyakran.
Az erdei béka petecsomók eloszlása a vizsgált tóban, három évben.
A „kicsi tó” kb. 4 m széles és 100 m hosszú földsávval a nagy tótól elválasztott tavacska, mely körül mezőgazdasági terület található.
Év nyugati oldal északi oldal keleti oldal „kicsi tó” összesen
1999 60 45 397 34 536
2001 78 40 200 58 376
2002 63 94 198 14 368
Átlag 67 59.66 265 35.33 426.6
Érdekes, hogy a petecsomók gyakorisága változó a tó különböző részein. A legtöbb petecsomó a három évben a tónak az erdő felőli részén volt látható, ott, ahol az erdő és a tó között viszonylag háborítatlan kaszáló terül el. A többi szárazföldi rész valószínű, az intenzív mezőgazdasági munkálatok miatt kevésbé alkalmas a vándorló kétéltűek számára. A kapott eredmények egyeznek az irodalomban leírtakkal, melyek szerint a mezőgazdasággal járó munkálatok (pl. műtrágya használat) károsan hatnak a kétéltűekre. Ugyanakkor ez is bizonyítja az úgynevezett „ökológiai folyosók” fontosságát a populáció életében. A világhírű természetbúvár, Gerald Durrell azt mondja, hogy az „ökológiai folyosók a rétek és mezők őrei” (Az amatőr természetbúvár), ezzel is hangsúlyozva a fontosságukat a populációk életében.
A petecsomókban található peték száma 2002-ben átlagosan 996, térfogatuk 354 ml. Megfigyeltük, hogy a petecsomók átlagosan 13 cm mélyen voltak lerakva, annak ellenére, hogy a víz teljes mélysége átlagosan 44 cm. Tehát a békák gondoskodnak arról, hogy ne petézzenek túlságosan mélyre, ugyanis fennáll a peték pusztulásának veszélye hideg vagy/és sötétség miatt.
Összegzés
A vizsgált tó különösen fontos szerepet játszik a helyi kétéltűek életében. A kétéltűek megválasztják a szaporodáshoz és végső soron az utódok túléléséhez a legalkalmasabb helyet. A hosszú távú vizsgálatok fontosak a kétéltű populációk időbeni változásának a megértésében. A jövőben helyi kétéltű közösség fennmaradása az ember kezében van, a természetes területekbe történő beavatkozáskor fontos figyelembe venni az adott területen előforduló kétéltűek ökológiai igényeit is, hogy minimálisra csökkentsük az emberi munkálatok okozta kárt.
SOMOSKŐÚJFALU
- SOMOSI KULTÚRÁÉRT EGYESÜLET
BESZÁMOLÓ
Szeretettel köszöntünk minden résztvevőt a Somosi Kultúráért Egyesület Somosi Környezetnevelési Központja nevében. Magyarország északi részéről, a Karancs-Medves gyönyörű vidékéről érkeztünk.
A Somosi Kultúráért Egyesület 1996-ban alakult, s fő feladata a falu kulturális életének szervezése, irányítása. Egyesületünkön belül, s a falu minden intézményében kiemelt helyre került a környezetünk védelme, a környezeti nevelés, ezért hívtuk életre a Somosi Környezetnevelési Központot, s ezen belül végezzük mi is a munkánkat.
Környezetnevelési központunk legfontosabb tevékenységei:
– Szakemberek vezetésével az érdeklődőknek rendszeresen
szervezünk kirándulásokat, túrákat, erdei iskolákat.
– Környezetvédő akciókon (pl. szemétszüreten) veszünk részt.
– Tevékenyen részt veszünk településünk szebbé tételében.
– Környezetvédő kört működtetünk.
– Rendszeresen jelentetjük meg lapunkat a „SOMOSI TEREPJÁRÓ”-t.
– Együttműködési megállapodás alapján (óvoda, iskola, könyvtár,egyesület)
összefogjuk és irányítjuk településünk környezeti nevelését.
– Szaktáborokban veszünk részt.
– Szaktáborokat szervezünk és bonyolítunk le térségünkben.
– Rendszeresen szervezzük a „NEMZETKÖZI KÖRNYEZETVÉDELMI
TÁBOR ÉS TANÁRFELKÉSZÍTŐ KONFERENCIA” c. programot.
– „ÚTRAVALÓ” címmel Kárpát-medencei környezetvédő lapot adunk ki.
– Működtetjük a „Somosi Játszóház”-at.
Idén nyáron három táborban is részt vehettünk. Az első, az általunk szervezett nemzetközi tábor volt, a második szintén az egyesületünk által szervezett erdélyi körút, harmadikként pedig idén is részt vehettünk Bácskatopolyán az ARCUS Környezetvédő Egyesület által szervezett táborban. A sok-sok élmény közül a legszebbet részletesebben ismertetjük Molnár Mátyás írásának részleteivel.
Erdélyi út
2002. augusztus 4-én indultunk 4 órakor. A román határig nagyon hosszú volt az út, de sikeresen átértünk.
Az első dolog, ami megragadta a figyelmünket a Király-hágó volt. Ettől a hágótól kezdődik Erdély. Gerincéről gyönyörű volt a kilátás. Első úti célunk a Tordai-hasadék volt. Ebben a gyönyörű, gigászi méretű hasadékban hegyi patak csordogált, ami mellett hegyi út vezetett föl hidakkal a sziklák közé. Ennek a hasadéknak fehér sziklái között töltöttük az éjszakát. Másnap kora reggel indultunk Oltszembe (Székelyföld), ahol a szálláshelyünk volt. Útközben sok szép székelykaput láttunk, a kocsikból szájtátva bámultuk Erdély szépségét.
Estére megérkeztünk Oltszembe. Házigazdáink nagyon vendégszeretők voltak. Másnap, reggeli után indultunk a Gyilkos-tóhoz és a Békás-szoroshoz. A Gyilkos tó meg volt áradva, de még így is szép volt. Ahogy ereszkedtünk le a szorosba, nem tudtuk merre nézzünk, annyira gyönyörű volt. Óriási méretű sziklák meredtek ránk, amiket fenyőkorona díszített. Az egyik sziklacsúcson egy kereszt állt, amit két székely fiú vitt fel.
Másnap indultunk a Szent Anna-tóhoz. Megtudtuk, hogy egy fenyvesben van egy titkos temető. Sajnos a környékét tönkretette a vihar. Ebben a közös sírban Gál Sándor 1848-as százados nyugszik 101 székely honvédjével. Amikor a szabadságharc elbukott, elhatározták, hogy dicsőn halnak meg. Megpróbálták a 30.000 főből álló cári seregeket megállítani. Mind egy szálig odavesztek. Aki ide ellátogat, az hoz, vagy készít egy keresztet a hősök tiszteletére, s a fejfák közé elhelyezi. Mi is így tettünk. Megérkeztünk a Szent Anna-tóhoz, ahol a környék gyönyörű volt, a tóban fürödtünk is. Következő nap az első úti célunk a „Mohos”, ami egy krátertó volt, a Szent Anna-tó testvére. A Mohosra törmelék rakódott, ezen pedig megtelepedett a moha. Ma már 5-10 méteres moharéteg borítja a 70 méter mély egykori tavat. Ebben a helyben még az is különleges, hogy tundranövényzete van, azaz a legidősebb fenyő is legfeljebb 3 m körüli. Nagyon különleges a növényzete. A Mohos szélétől kb. 100 métert pallón mentünk, majd a mohaszőnyegen mezítláb közlekedtünk. A mohára lépve lábfejünket hideg víz borította el. Annyira fázott a talpunk, hogy először vissza akartunk fordulni, de nagyon jó volt ott járni. Ennek az élménynek is vége lett, az irányt a Büdösbarlang felé vettük. Ahogy közelebb értünk hozzá, büdös záptojásszag csapta meg az orrunkat. Ebben a barlangban derékig érő kéngáz volt, ami halálos is lehet. Lassan kellett benne közlekedni, nehogy fölzavarjuk. Voltak padok, amikre ráültünk. A kéngáz értágító hatása nagyon jó érzés volt. Ezután egy régi bástyát néztünk meg. Környékén 5 percig gombáztunk egy 100 méteres körzetben. 30 kg gombát szedtünk, köztük fej nagyságú igazikat (vargánya). Ahogy Ispán Tibi bácsi nevezte ez volt a „szőnyeggombázás”. Ezután Alsócsernátonba mentünk megnézni egy alkotótábort, másnap a Hargitára indultunk sátorozni. Útközben két múzeumban voltunk, Illyefalván és Sepsiszentgyörgyön. Farkaslakán megnéztük Tamási Áron sírját. Amikor kiértünk Hargitára, egy jó helyen felállítottuk a sátortáborunkat. A környéken elmentünk gombázni, s mire visszaértünk már kész volt a vacsora. Mire besötétedett, addigra már mindenki a tűz körül beszélgetett. Murányi Sanyi bácsi csodálatos tűzkígyókat varázsolt nekünk a parázsból, később a medvékről beszélgettünk. Csak a Hargitán 2-3 ezer, Erdélyben pedig 15-20 ezer medve él. Páran a tábortűz mellett aludtunk. A medvék elkerültek minket. Miután másnap felkeltünk, megcsináltuk reggelire a kosár gombát, amit előző nap szedtünk. Reggeli után elmentünk Korondra, majd hazafelé vettük az irányt, kb. 13 óra múlva, hajnal fél 4-kor érkeztünk meg Somosra.
Ez az erdélyi tábor felejthetetlen élményekkel gazdagított minket.
Végezetül megemlítjük még, hogy megalakult az ifjúsági csoportunk, ahol a természetet kedvelő 15-25 éves fiatalok saját programjaik alapján szervezik szabadidejüket, egyelőre még felnőttek segítségével, de remélhetően, hamarosan képesek lesznek a teljes önállóságra.
Számunkra, a legkisebbek számára is új lehetőség nyílott. Idén már kétszer voltunk a Flóra Egyesület kotyaszi bemutató tanyáján, ahol ismerkedtünk a természettel és környezetvédelemmel. Sokat játszottunk, kicsit „rosszalkodtunk” is, és ami a legnagyobb élmény számunkra, az éjszakát is ott töltöttük. Sokan közülünk itt aludtak először hálózsákban, a földön fekve. Mindenki nagyon jól érezte magát, egyre többen szeretnének csatlakozni hozzánk. A következő alkalommal már lehet, hogy egy szoba kevés is lesz mindnyájunknak.
Köszönjük, hogy bemutatkozhattunk! Mindenkinek további jó munkát és sok sikert kívánunk!
Györffy Dániel
Molnár Márton
* * * *
SZÉKELYUDVARHELY
Baczkamadarasi Kis Gergely Református Gimnázium
A Varga patak ökológiai állapotának vizsgálata
Ezt a felmérést, amely az 1996-1997-es tanévben tanulók segítségével történt, tanárnőnk, Dénes Henriette irányította.
1. A Varga patak földrajzi és hidrológiai leírása
A Varga patak a Nagy Küküllő vízgyűjtő területéhez tartozik, a Küküllő bal oldali mellékága. Ez a vízgyűjtő terület a hegyaljai medencékhez sorolható Udvarhelyi medencében van, amely az Erdélyi medence keleti peremövezetéhez tartozik, a Hargita alatti vulkanikus plató szélén helyezkedik el. Többnyire 600-800 m magas dombok övezik. A patak hossza 4,3 km, vízgyűjtő területe kb. 7,5 nkm. A várost övező dombok közül 680 m magasságban ered, D-K-i irányban, és 473 m magasságban ömlik a Nagy Küküllőbe, szintkülönbség 207 m.
1.1. Éghajlata: A vidék éghajlatát azok a tényezők határozzák meg, amelyek az 500-900 méteres dombvidékre jellemzőek. Az évi középhőmérsékleti érték 7-7,2 oC, a nyár hűvös, a tél kemény. Az évi csapadékmennyiség 650-700 mm között váltakozik. A téli csapadék nagy része hó formájában hull le, amely késő tavaszig megmarad. Az olvadás hirtelen következik be, ami a patakok vízhozamának hirtelen emelkedését okozza. A vízhozam emelkedése nyáron is megfigyelhető záporesők alkalmával, és hosszas esőzések esetén létezhet egy őszi maximum is. Az utóbbi években azonban az időjárás szeszélyessége szokatlan jelenségeket is produkált. Pl. 1996-ban, egy decemberi olvadás árvizeket eredményezett.
A nyári hőmérsékletcsökkenés általában augusztusban kezdődik. Jellemző a vidék éghajlatára az un. „vénasszonyok nyara”, október 5-25., amikor nem ritka, hogy a hőmérő higanyszála 20-25 oC-ra emelkedik. November 10-20. között a hőmérséklet lecsökken 5 oC alá, kezdődnek az őszi esőzések, majd az első fagyok is jelentkeznek. Az évi fagyos napok átlaga 30-40, de lehet jóval több is.
A hőmérsékleti sajátosságok mellett az élővilágra és a patak vízhozamára döntő jelentőségű a csapadékmennyiség megoszlása. Nemcsak a vízbőséget, hanem a biocönózisok kialakulását is meghatározza. Télen, a főleg hó formájában lehulló csapadék egyes esetekben elolvad január hónapban, ami a tavaszi vízbőség rovására megy. Gyakoriak a nyári viharok, melyeknek árvizei a
talajromboláson kívül kárt tesznek a patak élővilágában is (az élőlényeket elsodorhatja, beiszapolhatja stb.).
A széljárás a parti növényzet fejlődésében játszik szerepet. A tanulmányozott részen uralkodók az É-Ny-i, valamint Ny-i és az É-i szelek.
1.2. Földtani sajátosságai: A patak környékén a leggyakoribb talajtípus a barna erdőtalaj, melynek két altípusa fordul elő, az agyagbemosódásos barna erdőtalaj és az agyagos-vályogos barna föld. A tápanyag (humusz) felhalmozódás csak 10-15 cm. A Varga patak medre nagyrészt köves, helyenként, főleg a felső folyási szakaszán, palás.
1.3. Gazdasági sajátosságai: a Varga patak vízgyűjtő területének nagy részén szántóföldi növénytermesztés folyt és folyik még mindig, a patak közvetlen közelében azonban, főleg a jobb oldalán (mivel ez az oldal elég meredeken lejtett), elég nagy kiterjedésű füves térség húzódott. A kommunizmus utolsó, nyomorúságos éveiben ezt a meredek, füves területet kiparcellázták a lakosságnak, és így itt is megkezdődött a növénytermesztés. Kis szőlősöket és zöldségeseket telepítettek, annak ellenére, hogy a talaj nagyon köves és a termőréteg vékony. Megkezdődött tehát a műtrágyázás és vegyszerezés a patak közvetlen közelében is, és a mai napig folyik. A nagy esőzések pedig sok termőtalajt és vegyszert bemosnak a patakba, annál is inkább, hogy a talaj nagyon lejtős (kb. 30o).
A patak középső folyási szakaszát erdő, felső szakaszát pedig legelő övezi.
1.4. Életföldrajzi viszonyai: A vízgyűjtő terület életközösségei közül elsősorban a parti életközösség lett tanulmányozva. A patak mentén számos fa és cserje él, mint: Fagus Silvatica (bükk), Quercus sp. (tölgy), Almus glutinosa (enyves éger), Pinus silvestris (erdei fenyő), Salix fragilis (törékenyfűz), Salix caprea (kecskefűz), Robinia pseudatacia (fehér akác), Acer sp. (fehér akác), Euonymus verrucosa (bibircses kecskerágó), Coryllus avellana (mogyoró), Rubus idaeus (málna), Rubus caesius (hamvas szeder), Sorbus aucuparia (madárberkenye), Crataegus monogyna (egybibés galagonya), Sambucus nigra (bodza), Clematis vitalba (közönséges iszalag), Humulus lupulus (komló), Ligustrum vulgare (fagyal), Malus silvestris (vadalma) stb.
A patak mellett húzódó füves társulásokban az alábbi fajok gyakoriak: Dryopteris filix-mas (pajzsika), Carex sp. (sás), Juncus effusus (béka szittyó), Scirpus silvaticus (erdei káka), Euphorbia sp. (kutyatej), Stellaria sp. (csillaghúr), Anemone nemorosa (berki szellőrózsa), Melandrium album (fehér mécsvirág), Conium maculatum (foltos bürök), Lamium album (árvacsalán), Ficaria verna (salátaboglárka), Ranunculus acer (réti boglárka), Taraxacum officinale (gyermekláncfű), Capsella bursa-pastoris (pásztortáska), Echium sp. (kígyószisz), Plantago sp. (útifű), Tusilago farfara (martilapu), Urtica dioica (nagycsalán), Chelidonium majus (vérehulló fecskefű), Trifolium pratense (lóhere), Poa pratensis (réti perje), Festuca pratensis (réti csenkesz), Bromus hordeaceus (puha rozsnok), Dactylis glomerata (csomós ebír), Phleum pratense (réti komócsin) stb.
Az állatok közül gyakoriak az egér, a cickány, a nyúl, a földigiliszta, kétéltűek, hüllők, rovarok, csigák, énekes madarak, ragadozó madarak, halak (kövi csík, fenékjáró küllő) stb. A patak városi szakaszán gyakoriak a varjak, patkányok, billegetők.
2. A tevékenység megszervezése
A Varga patak ökológiai állapotának felmérése egy konkrét munkaterv alapján történt, melynek legfontosabb mozzanatai a következők voltak:
- Adatgyűjtés
- Stratégiai célok kijelölése
- Munkaszervezés
- Vízminősítési módszerek kiválasztása
A vízminősítés 4 vizsgálati módszer felhasználásán alapult. Ezek a következők: megfigyelések-megállapítások patakséták alkalmával, kémiai elemzések, biológiai vízminősítés és mikrobiológiai elemzés.
2.1. Patakséta
A patakséta alkalmával az alábbiak lettek megfigyelve:
– milyen anyagból van az aljzat
– legnagyobb vízmélység
– legkisebb vízmélység
– átlagos vízmélység
– a meder legnagyobb szélessége
– a meder legkisebb szélessége
– a meder átlagos szélessége
– a víz sebessége különböző helyeken
– milyen a part állapota
– növényekkel való borítottság
– milyen növénytársulások vannak a patak mentén
– melyek a patak szennyező forrásai
– milyen emberi tevékenység folyik a patak közelében
A Varga patak a városban a legszennyezettebb, a szennyező anyagok nagy része a háztartásokból és a mezőgazdaságból származnak.
A patak szennyezettségének egyik legnagyobb oka az, hogy a városi szakasza mentén levő utcák nincsenek kanalizálva, így a háztartási szennyvíz direkt a patakba ömlik. Ezen kívül ide önti szennyvízét egy tejfeldolgozó egység, egy mosoda, két cserzőműhely és egy vendéglő. Úgyszintén a patakba
ömlik a Vízművektől az a mosóvíz, amellyel időnként a szűrőberendezést tisztítják; ilyenkor a víz színe fekete. A patak mentén autójavító műhely is található, valamint nem messze tőle egy autómosó.
A beömlő szennyvizek eredményeképpen a patak szaga – főleg nyári kánikulában – szinte elviselhetetlen, ezen kívül esztétikailag is lehangoló látványt nyújt, mivel a környékbeli lakosság egy része sajnos szemetet, döglött állatokat is a patakba dob. 1996 őszén a városi önkormányzat csókairtásra kérte fel a helybeli vadász egyesületet; a madártetemek napokig bűzölögtek a város utcáin, még tovább a patakban.
A patakséta során három mintavételi pont lett kijelölve; innen lettek véve a vízminták a kémiai és mikrobiológiai elemzésekhez, és ezeken a helyeken lettek megfigyelve a vízi makro-gerinctelen állatok.
Az első (I) mintavételi pont a városon kívül, egy erdei tisztás szélén található, a második (II) a városban, a harmadik (III) szintén a városban, a patak Küküllőbe ömlésének közvetlen szomszédságában.
A megfigyelések alapján első ránézésre is megállapítható, hogy a patak legszennyezettebb szakasza az alsó, torkolati szakasz, ahol a III. mintavételi pont található. Itt nagyon szemetes a víz, gyakran, főleg nyári kánikulában elviselhetetlen a bűz. Azon kívül, hogy ide folyik a háztartási szennyvíz, a környéken lakók is sok szemetet bedobálnak a patakba. A víz színe általában szürkés, de volt alkalom, amikor fekete, sőt vörös volt. Ez egy 1-től 10-ig terjedő skála szerint a 7-es színminőségnek felel meg, míg a tiszta víz esetében ez az érték nulla. Valamivel tisztább a II. mintavételi pont környéke, viszont itt a víz gyakran fehér, mivel a közelben levő tejfeldolgozó egységtől ide folyik az a víz, amivel a tejes edényeket mossák, sőt olykor a savót is a patakba öntik. Ez történhetett június 17-én is, amikor a víz szinte teljesen fehér volt. Ilyekor a víz szaga savanyú, máskor, főleg melegben eléggé áporodott. A környék nem túl szemetes, mert a lakosság egy része időnként nagytakarítást végez, viszont a patakban van szemét.
Szinte teljesen tiszta a városon kívüli, Kerekerdő szélén levő I. mintavételi pont környéke, és maga a víz is jó minőségű, nem szennyezett. A patak mentén imitt-amott gyakran látható szemétkupac.
Ezen megfigyeléseket a kémiai eredmények, a makro-gerinctelenek vizsgálata és a mikrobiológiai elemzés is alátámasztotta.
A patakséták után adatlapok készültek, melyekre a továbbiakban fel lettek jegyezve a mintavételi pontok jellegzetességei, mint pl. az időjárás a mintavétel előtti napon és a mintavételkor, a patak környezete, a vízsebesség, a meder avarborítása, van-e hab a víz tetején, stb.
2.2. Kémiai vízminősítés
Hogy minél pontosabb képet kaphassunk egy folyóvíz állapotáról, fontos a vízminőség kémiai elemzése is. Jelen esetben az alábbi fizikai-kémiai tulajdonságok lettek vizsgálva: vízhőmérséklet, pH keménység, zavarosság, lúgosság, nitráttartalom, nitrittartalom, ammóniatartalom, kloridtartalom, szulfáttartalom, oldott oxigéntartalom, és szerves tápanyagmennyiség, amely utóbbi megállapítása a kémiai és a biokémiai oxigénigény (KOI, BOI) mérésével történt.
A Varga patak vizének kémiai elemzését felszerelés és vegyszerek hiányában nagyrészt a helyi Vízművek laboratóriumában végeztették. Az 1996-97es tanévben öt alkalommal lett a vízminőség elemezve: október, november, május, június és július hónapokban. A vízminták a három mintavételi pontról lettek véve, mindig ugyanarról a helyről, teljesen tiszta üvegbe, és mintavétel után azonnal vivődtek is a Vízművekhez. A hőmérséklet, a pH és a zavarosság rögtön a helyszínen a csoport által lett mérve.
A kémiai eredmények alapján megállapítható, hogy az I. mintavételi pontnál a víz nem szennyezett, oxigénben gazdag, szerves tápanyagban szegény, és az összes többi vizsgált paraméter nagyjából beinkarnálódik az I. kategóriájú felszíni vizekre jellemző szabványértékekbe.
A II. és III. mintavételi pontnál viszont már magasabb a nitrát, a nitrit és az ammónia tartalom, sok a szerves tápanyag mennyisége, magas a kémiai és biokémiai oxigénigény, és jóval kevesebb az oldott oxigén.
Kiugró eredmény a KOI és a BOI5 esetében júniusban volt, aminek az lehet a magyarázata, hogy napokig nagy volt a meleg (30 oC körüli) és nem esett az eső. Ennél a mintavételnél volt a víz szaga is a legáporodottabb.
2.3. Biológiai vízminősítés
A múlt század közepén születtek az első tudományos feljegyzések arról, hogy különböző élőlényeket lehet találni tiszta, illetve szennyezett vizekben. A megfigyelésből önkéntelenül is adódott a lehetőség, hogy a vízben élő élőlényeket, mint indikátor szervezeteket egyszerűen és nagyszerűen lehetne használni a felszíni vizek szennyezettségének megállapításában. Az eltelt másfél évszázad alatt közel ötven biológiai vízminősítési módszert dolgoztak ki. Az ökológiai állapot felmérésére kiválóan alkalmasak a vízi makro-gerinctelen állatok, mivel viszonylag könnyű őket begyűjteni és meghatározni.
A vízben élő un. makro-gerinctelen állatok életük egy részét vagy akár egész életüket is vízben töltik. A „makro” jelző ebben az esetben arra utal, hogy szabad szemmel is látható állatokról van szó, melyek általában 1-5 cm nagyságúak, ritkán haladják meg a 10 cm-t. Ezen állatok mozgása korlátozott, ezért nem képesek a szennyezés elől gyorsan elmenekülni, mint pl. a halak, tehát jelenlétükkel vagy hiányukkal megbízhatóan jelzik a bekövetkezett vízminőség változást. Az egyes fajoknak eltérő a szennyezésekkel szembeni érzékenysége, és életciklusuk elég hosszú ahhoz (1-2-3 év), hogy a szennyezés hatását sokáig ki lehessen mutatni az életközösségen belüli változásokból, vagyis a szennyezés hatása sokáig észlelhető a populációikon.
A vízminőség értékelése a vízi makro-gerinctelenek alapján különböző biotikus indexek segítségével történik. A biotikus indexek lényege az, hogy a természetes vizek szennyezettségét röviden – számokkal vagy betűkkel – és gyorsan ki lehet fejezni.
A biotikus indexek alapvetően két információval számolnak:
a. az adott élőhely diverzitása: a fajok vagy más rendszertani egységek sokfélesége
b. a jelenlévő állatcsoportok szerves szennyezésekkel szembeni érzékenysége.
A biotikus indexek segítségével a legtöbb esetben már a terepen – tehát bonyolult felszerelés nélkül is, gyorsan – megállapítható, hogy a víz milyen minőségi kategóriába sorolható. Sok index ezért nem igényli az állatok faji szintű meghatározását. Elégséges csak azt megállapítani, hogy a mintában talált állatok milyen nagyobb rendszertani kategóriába sorolhatók, pl. nemzetség, család.
Jelen esetben 4 index alapján történt a vizsgálat. Ezek a Trent-index, a Belga biotikus index, a BMWP-érték, és az ABCD-rendszer. Ezek az indexek különböző szempontokat vesznek figyelembe, így együttes használatuk pontosabb képet nyújt a vízfolyás ökológiai állapotáról.
Az eredmények alapján megállapítható, hogy a legtöbb vízi makro-gerinctelen állat az I. mintavételi pontnál található. Itt még álkérész, kérész és tegzes lárvát is találtunk (ÁKT-index), ami nagyon jó vízminőséget jelent. Úgyszintén sok volt ezen a szakaszon a planária és bolharák, melyek jelenlétükkel szintén a jó vízminőséget tükrözik. Sok volt a vízi bogár is, valamint a csendesebb folyású részeken molnárkákkal is találkoztunk, ami a felületi hártya épségét igazolja.
A II. mintavételi pontnál találtunk kérészlárvát, viszont az álkérészek és tegzesek már hiányoztak. Találtunk ellenben lószúnyog-lárvát és árvaszúnyog-lárvát, valamint közönséges víziászkát, melyek már szerves szennyeződésre utalnak. A köveken már megjelent az algabevonat, igaz nem túlságosan nagy mértékben.
A III. mintavételi pontnál a kérészlárvák is hiányoztak, sok volt a vízben a Tubifex, a vörös és nem vörös árvaszúnyog-lárva, a láncosgiliszta (naisz) és egy alkalommal (június 9.) pocikférget is találtunk, ami jelenlétével már igen komoly szerves szennyezésre utal. A kövek algabevonata is nagyon dús, ami szintén a szerves szennyeződést támasztja alá.
A víz felületi feszültségét kihasználó makro-gerinctelenek a II. és III. mintavételi pontunk környékén már hiányoztak, ami igazolja bizonyos mértékben a detergensekkel történő szennyezést, lévén közvetlenül a II. mintavételi pontunk fölött egy mosoda.
A talált állatfajok és ezek mennyiségi mutatói az ún. Állatok adatlapon láthatóak, akárcsak a biotikus indexek alapján történt minősítés.
Ha a biotikus indexek eredményét összehasonlítjuk azokkal a kémiai mutatókkal, melyek a biológiailag lebomló szennyezésekre utalnak, – pl. ammónium, nitrit, nitrát, oldott oxigén, biokémiai oxigén igény (BOI) – akkor az esetek nagy többségében jó korrelációt, szoros kapcsolatot találunk. Ez jelen dolgozat esetében is megfigyelhető. A kémiai eredmények azonban mindig az aktuális állapotot tükrözik, az állatok jelenléte vagy hiánya viszont a korábbi eseményektől is függ, ezért jó mindkét módszert használni.
2.4. Mikrobiológiai elemzés
A vízminőség mikrobiológiai vizsgálatát a helyi Közegészségügyi Járványmegelőző Központ mikrobiológiai laboratóriumában végeztettük. Vízmintát július 22-én vettünk steril üvegekbe, mindhárom mintavételi pontunkról. Összcsíraszámot, az összes coliform baktériumot, E. coli fecalist, Streptococcus fecalist vizsgáltak, valamint megállapították, hogy súlyos hasmenést okozó kórokozókat, mint Schigella, Salmonella, Yersinia, és Kolera vibrio, nem tartalmaz a víz, még a legszennyezettebb szakasz sem.
A mikrobiológiai eredmények szépen tükrözik a patak háztartási szennyvízzel történő szennyezését. Az első minta, amely a városon kívüli I. mintavételi pontról származik, alig tartalmaz kórokozót, míg a II. mintavételi helyről származó második mintában már sokkal több, harmadik mintában pedig már nagyon sok kórokozó volt. A III. mintavételi pontnál a víz annyira szennyezett, hogy még kezeléssel sem lenne ivásra felhasználható, ugyanis az ivásra használt kezeletlen víz esetében 100.000-ig van megengedve az összcsíraszám, jelen esetben pedig 180.000.
3. Összefoglalás
A megfigyelések, a kémiai eredmények, a makro-gerinctelenek jelenléte, illetve hiánya, valamint a mikrobiológiai vizsgálat alapján megállapítható, hogy a patak városon kívüli szakasza átmenetet képez az oligoszaprob és a mezoszaprob zónák között, vagyis oxigénben gazdag, csaknem szennyeződésmentes. Városi szakasza azonban a poliszaprob zónának felel meg, vagyis nagyon szennyezett, ugyanis az összcsíraszám 100.000 körüli, illetve több mint 100.000, magas a víz szervesanyag tartalma, magas az ammóniatartalom, ami főleg anaerob lebontó folyamatok eredményeként keletkezik, alacsony az oxigéntartalom, és a vízben nagyrészt az alacsony oxigénigényű lebontó szervezetek vannak túlsúlyban.
Gidó Tünde
Barabás Sándor
(X. osztály)